Jól tudjuk, hogy a reklámszagú betűszavakkal csínján kell bánni; a „többfunkciós sportos jármű”-ből például a fele sem igaz. A jármű teljes mértékben stimmel, de az Altea nem sportgép, legfeljebb enyhén sportos hangulatú kisbusz. S hogy ráadásul még többfunkciós is lenne? Dehogy! Ez is arra való, mint a többi autó: közlekedésre, azaz egyfunkciós. Ám az Alteát nem azért fogják szeretni, akik megveszik, mert MSV, hanem mert NJA, azaz nagyon jó autó. Aki pedig imádja a rövidítéseket, az egyenesen rajongani fog a kocsiért. Van itt még FSI, TDI, ABS, TCS, ESP, DSG, de ezekről majd később.

Kisbusz vagy kombi? A kérdés annak ellenére indokolt, hogy a Seat – legalább is az MSV-kategóriával – egyértelműen egyterűnek tartja az Alteát. A valóság azonban az, hogy az Altea külső és belső méretei – leszámítva magasságát –, üléseinek száma, valamint a csomag- és az utastér variálhatósága alapján sokkal inkább kombi, egyterűs elemekkel. A kocsi vonalvezetése kétség kívül kisbuszos, hiszen a tetővonal magasan húzódik, a motorháztető szinte törés nélkül folytatódik az A-oszlopban és a szélvédőben, a far pedig meredeken csapódik le. A beltér viszont hagyományosan ötüléses, s az ülések variálhatósága terén sincs forradalmi, vagy a buszlimuzinokban megszokott csalafinta mozgatási mechanizmus. A lényeg azonban éppen az, hogy az egyterűekben alkalmazott ötletes, de drága ülésrendszerekre a használóknak a mindennapok során nagyon ritkán van szükségük. A Seatnak tehát igaza van, hogy a lendületes forma és a dizájn érdekében elvetette a túlméretes karosszériát, s az egyterűekre jellemző célszerű szögletességet.

Az utastér kendőzetlenül fedi fel a VW-rokonságot. Nem a dizájn terén, hanem a minőségben. Az Altea beltéri anyagai, a kidolgozás színvonala és precizitása a legjobb német gyártmányokét idézi. Ugyanakkor üde színfolt a – felszereltségtől függő – halványkékes árnyalatú világos szürke műanyagburkolat az ajtókon, a műszerfal selymes tapintású borítása és a rusztikus szövetkárpit. Az Altea azért ápol szeátos hagyományokat is: az órák és a műszerek megvilágítása izzó vörös, ami nem biztos, hogy a vezető szemének ez a legpihentetőbb egy-egy hosszabb éjszakai menet alkalmával, de kétségtelenül látványos megoldás. A karosszéria félig kisbuszos, félig kombi jellegét az üléshelyzeten is érezhetjük. Az Alteában mélyebben ülünk, mint az egyterűkben, ám kicsit azért magasabban, mint a hagyományos autókban. Ez a középút ismét sikeres: a vezetőnek van némi rálátása a forgalomra, ami nyüzsgő városi forgalomban előny és biztonsági tartalék, ráadásul könnyebb ki- és beszállni is. Ugyanakkor a sofőr üléshelyzete nem annyira magas, hogy a kocsi kissé emelt tömegközéppontja miatt kevésbé érezné stabilnak az Alteát.

A hátsó ülések kényelmesek – ha nem ülnek itt kettőnél többen –, a láb- és a fejtér nagy. Az osztott üléstámla lehajtása egy-egy mozdulatot igényel csak, s a támla dőlésekor az ülőlap is előrecsusszan kicsit, hogy teljesen sík legyen a raktér padlója. A raktérben több az ötlet: a kalaptartó alatt polc várja az apró útiholmit, a felhajtható padló alatt pedig rekeszt találunk. Maga a csomagtartó ugyan nem nagy alapterületű, de a kocsi magas építése miatt öblös, a rakodóperem térdig ér, azaz nem képez fölösleges akadályt. Az utastérben van ugyan több rakodóhely is, de sem ezek száma, sem pedig űrtartalmuk nem olyan, hogy az Alteát a belső praktikum magaslataiba emelné. Akinek fontos, hogy a másfél literes palack beférjen a hátsó ajtó zsebébe, vagy hogy 20 helyett 38 CD-t rakhasson a kesztyűtartóba, az menjen más márkához.

A Volkswagennél mind inkább tökélyre fejlesztett platform-stratégia keretein belül természetes, hogy az egyéni megjelenésű Altea is olyan motorokkal fut, mint a konszern oly sok másik modellje. Ez persze nem baj, sőt! Az Altea remek motorokat kapott. A sort az 1,6 literes FSI benzines nyitja (102 lóerővel), a kisebb dízel pedig 1,9 literes és 105 lóerős. Az alapmotor nem rugalmasságával és lendületességével kápráztatja el a vevőjelölteket, hanem kedvező árával és fogyasztásával, a nyomatékos dízel viszont fenntartás nélkül ajánlható. E kettőnél csak két jobb motor létezik az Altea palettáján: a 150 lóerős FSI, illetve a szintén kétliteres, 140 lóerős TDI. A nagyobb FSI-vel már valóban félig sportkocsi (na jó, sportbusz) az Altea, de a fogyasztást ezzel a potens géppel nemigen lehet tíz liter alatt tartani. A legjobb így a 140 lóerős TDI, amely gyors, rugalmas, ugyanakkor csöndes és takarékos. Váltóművek terén pazar a kínálat. A két kisebb gép hagyományos, ötfokozatú kézi váltóval fut majd, a 2.0 FSI-hez hatfokozatú (Tiptronic automatikus kivitelben is) kapható. Az igazi csemegét e téren is a 2.0 TDI nyújtja a DSG váltóval. Ez felfogható automatikus váltóként is, ám valójában két háromfokozatú váltómű kombinációjáról és két kuplungról van szó. Ha például kettes fokozatban gyorsítunk, és a fordulatszám magas, a második kuplung már kezdi kapcsolni a harmadikat. S amikor a kar pöccintésével valóban váltunk is, a kapcsolás – az "előkészített" fokozatnak köszönhetően – nagyon gyors. A DSG váltó így üzemanyagot takarít meg, s a vezető is szereti, mert sem nyomatékban, sem gyorsulásban nincs akkora esés, mint a hagyományos váltó esetében.

Értékelés: Seat Altea

- Motor: sok modern autóhoz hasonlóan az Alteából is a dízelváltozat tetszett a legjobban. Ebből mindjárt kettőt is kínál a Seat: a takarékosabb, nyugodtabb vezetőknek bőven elég a 105 lóerős, 1,9 literes gép, akik azonban kicsit dinamikusabban hajtják az autót, és a pénzt sem sajnálják, azok a kétliteres, 140 lóerős masinával járnak jobban. Az 1,6-os benzines alapmotor sem pozitív, sem negatív értelemben nem lóg ki a sorból, ára miatt fogy majd jól. A kétliteres benzines drága és sokat is fogyaszt, ezért nálunk csak marginális szerepe lesz.
- Ár/érték arány: a Seat megújult, többet is kér termékeiért, mint korábban. Ezzel együtt persze a pénzért kapott érték is sokkal nagyobb lett, így az Altea vonzó ajánlat. Elsősorban azért, mert jól sikerült és nagyon szép autó, így valószínűleg nem lesz nehéz használtan túladni rajta néhány év múlva.
- Használati érték: az Altea esetében nem könnyű eldönteni, hogy kombiról vagy egyterűről van-e szó. Akárhogy is, az új Seat jó kis családi autó. A vevők a harmadik üléssort nemigen használnák, így egyáltalán nem baj, hogy nincs is. Az első két sorban azonban nagy a tér, s a szokásos ülésdöntögetés után az Altea raktere is nagy.
- Biztonság: mint a modern fejlesztésű autóknál szokásos, biztonság dolgában nem okozhat kellemetlen meglepetést az Altea. Az ilyen jellegű felszereltség teljes, s bár töréstesztje még nem volt a kocsinak, a VW konszern termékei már nagyon régen a jók közé tartoznak az aktív és passzív biztonság területén.