Egy csudás történet
Egyszer volt, hol nem volt egy ember, bizonyos Nikos a Baross téri aluljáró egy zugában. Itt talál rá két görög hagyatéki ügyvéd öltönyös-táskásan, és velük együtt a CSODA.
Vagyis valami Nikos-i szemmel elképzelhetetlen örökség: igazi luxus szálloda egy félszigetnyi területen; egy görög rokon végrendelkezésének köszönhetően. Először nem is érti, aztán meg ugyan érti, de nem hiszi. Megijed tőle, majd elmúlik fé-lelme, csak mégse akarja elhinni.
Repülőre ül hát, hogy Krétán átvegye örökségét, a Capsis szál-lodát. És persze azért is, hogy mindig azt csinálja, amit ne-ki nem kellene csinálni: fűnyírók közt aludni, hajszál híján felgyújtani a nagy múltú szállodát, reflexszerűen üres üvege-ket szedegetni a tengerparton...
Olyan mohón tömni magába a leszedett tányérok maradékát, mint rég a pizzeriák hátsó ajtóinál mínusz 20 fokban. Hiába, olyan szabad ember ma is, mint volt hajdanán. "Legfeljebb felébre-dek..." - gondolja magában.
És hogy mi szakad a nyakába?
Lássuk csak: egy magyarul furán-viccesen beszélő görög ügyvéd; egy katonás igazgatónő, kinek érző szívét kemény páncél borít-ja; egy charter-nyi fékezhetetlen jókedvű hajléktalan Buda-pestről, hogy a fél évszázados szálloda se maradjon a régi; egy fiatal zongorista; pénzéhes nagynéni és volt feleség; egész népes, örökségvadász rokonság határon innen és túl, a kapzsiságról szóló mesék minden jellemzőjével.
És hogy mi lesz ezután?
Nikos térül-fordul, hófehér ing rajta és vasalt nadrág. De nem az örökség a CSODA, mely őt kézen fogta, hanem hogy tud ismét szeretni... ahogy a mesékben: "Boldogan éltek, míg meg nem hal-tak"