A fajta története:
Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a népvándorlás korában is éltek kopó típusú kutyák a Kárpát-medencében. Ezek fennmaradt példányaival keveredtek a honfoglaló magyarokkal érkező kopók. Így alakult ki a pannon kopó, az erdélyi kopó közvetlen őse. Ez a folyamat az árpádházi királyok uralkodása idejére esett. Az Erdélybe került példányok a sajátos vadászati viszonyok következtében fokozottan szívós és bátor kutyává fejlődtek az évszázadok során.
A legelső írásos emlék 1237-ből származik, Copou alakban. Ismertek még a Kopou, Copo, Kopo, Koppó írásmódú említések, különböző dokumentumokban. A kopó etimológiai eredete az elkapó szóra vezethető vissza.
A román tenyésztők magukénak vallják az erdélyi kopót. Miután egyértelművé vált, hogy Románia nem ismertetheti el nemzeti fajtaként, 1947-ben napvilágot látott egy román rendelet, mely a vadállományra káros dúvadnak minősítette és a magyar agárral egyetemben kiirtását írta elő.
A XIX. század vége felé az erdélyi kopó még meglehetősen elterjedt volt úgy Magyarországon, mind Erdélyben, de sajnos, a magyarországi vadászati módszerek változása a XX. század első felére teljesen visszaszorította a fajtát. Az Erdélyben megmaradt példányokat ugyanakkor az előbb említett rendelet hatása tízedelte meg. 1944 és 1969 között egyetlen almot sem jelentettek be - az FCI nyilvántartása szerint a fajta teljesen kihalt.
Dr. Fodor Tamásé, Győrffy Lajosé illetve a kolozsvári illetőségű Bogdán Imréé a fajta megmentésének érdeme.
Az erdélyi kopó első részletes leírását Czynk Ede, korának jeles vadászati írója készítette. Egy osztrák vadászújságban, a Waldmannsheil 1901. évi harmadik és negyedik számában jelent meg tanulmánya "Die Siebenbürger Bracke" címmel. A leírást nagyszebeni (ma Sibiu, Románia) kopók képével dokumentálta.
A magyar standard elkészítése után az FCI hivatalosan, nemzetközileg is elismerte az erdélyi kopót, s kilencedik magyar kutyafajtánknak nyilvánította.

Természete, tulajdonságai:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Aktív és mozgékony kutya, lakásban tartva viszont mindig nyugodtan viselkedik. Szellemi érettségét úgy 2-3 éves korára éri el. Az erdélyi kopó remekül érzi magát társaságban, tökéletesen elvan fajtársaival. Egyéb háziállatok kevésbé vannak biztonságban tőle. Ez a ritka magyar fajta csodálatosan kijön a gyerekekkel, idegenekkel szemben tartózkodó és gyanakvó. Szőrzete rövid és fényes, a hosszúlábú változat szőre valamivel durvább tapintású. Önálló gondolkodású, értelmes és barátságos. Igazi vadászkutya, kiváló szaglással és végtelen kitartással. A vadászattal kapcsolatos tennivalókat szinte magától végzi, egyéb dolgokra is megtanítható, de ahhoz sok idő és türelem szükséges. Mozgásigénye nagy, napi néhány órás sétáltatás szükséges a számára. Szívesen fut és úszik. Határtalan vadászösztöne miatt mindig legyen rendben a kerítés. Manapság leginkább nyomkövetésre használják. Családi kutyának is kitűnő, de kizárólag sportos családok részére ajánlott.

Honlapajánló:
MEOE Kopó Klub: http://kopoklub.freeweb.hu/
Haszaj jancsi honlapja: http://radioklub.puskas.hu/ha5zaj/

Kennelhonlap:
Maros-Széki Hunor: http://www.extra.hu/zadori/index.html
Bükkaljai Vadőrző: http://www.extra.hu/Bukkaljai/
Ősi-Vadász kennel: http://www.extra.hu/Osi-Vadasz/