Toyota Corolla Verso
Crystal17 2004.08.21. 19:25
Az előző Corolla Verso mérsékelt sikere után a Toyota hamar elszánta magát a modellfrissítésre. Nem egyszerűen átdolgozták a Versót, hanem teljesen új autót építettek: több az ülés, gazdagabb a felszereltség, igényesebb a technika és teljesebb a biztonsági arzenál.
A Verso sokkal "európaibb" elődjénél, az e kontinensen legsikeresebb német autók stílusából sokat örökölt: magas övvonal, masszív, robusztus megjelenés, (kicsit túl) szürke, elegáns belső tér, jó minőségű anyagok, s egyedi hangulatú műszerfal, hogy valami igazán látványos is legyen a palettán - ha Volkswagenről vagy Audiról írunk, ugyanezeket a jelzőket használjuk. A minőséget nem csak látni, hallani is lehet, ezért az ajtók sem a megszokott japános könnyedséggel csukódnak, hanem - nagy vasra utalva - tompa, mély dobbanással. Az ülések szivacsozása és a támlája vaskos, s az A oszlopot sem műanyagelem borítja, hanem selymes tapintású filc. A Toyota tehát sokat fektetett be az érzékelhető minőségbe, s bár azt gondoljuk, hogy egy-egy termék esetében nem feltétlenül a "csomagolás" a legfontosabb dolog, a Verso esetében biztosan megtérül mindez.
A belső variálhatóság - különösen, ha hétüléses egyterűről van szó - mindennél fontosabb. A minden korábbinál könnyebben és jobban átalakítható belső tér kialakításával megbízott tervezők szemében tettrekész tűz lobog, az autószalonokban pedig a vevők hümmögnek elismerően, amikor a buzgó kereskedő látványosan bemutatja, hogy az ő modelljének a hátsó ülése bizony 1,7 másodperccel hamarabb tüntethető el a padlóban, mint a csúnya konkurenseké. Aki fogékony az ehhez hasonló mutatványokra, az biztosan kedvét leli majd Versóban.
Elöl semmi különös, két kényelmes ülés, széltében-hosszában nagy a hely. A középső üléssor 40-20-40-es osztású, de ez nem baj, ha muszáj, hárman is elférnek egymás mellett. Az osztott ülés nem csak előre-hátra tologatható, hanem a támla dőlésszöge is állítható, így a komfortos utazást ebben a sorban sem fenyegeti veszély. Ha pedig hatalmas csomagtartóra van szükség, akkor az egész középső üléssort néhány mozdulattal elfektethetjük. Az ülések mozgékonyságára akkor is szükség van, ha valaki a harmadik sorba akar bemászni. Itt alaphelyzetben kevés a hely - ekkor jön jól, hogy a középső üléseket előbbre lehet húzni -, de legalább bejutni nem nehéz. Komfortcsökkentő tényező az is, hogy az ülőlap túl közel van a padlóhoz, ezért felhúzott lábakkal ül, aki itt utazik. A Verso inkább 5+2-es autó, mint igazi hétüléses: ezért nézzük, hogy a +2-nek az előnye vagy a hátránya a több. Az biztos, hogy az üléseket nem kell kiszerelni, ha nincs rájuk szükség. A hátsó kettő is különálló ülés, ezért hat üléssel is marad még némi raktér. A hátsó két padocska kezelése is pofonegyszerű, s mivel a mozgató szerkezettel együtt sem nyomhatnak többet 20-25 kilónál, a fogyasztásban szinte alig érzékelhető, hogy állandóan magunkkal kell vinni őket. A +2 tehát a Verso esetében vállalható kompromisszum, hiszen ebben a formájában - könnyen kezelhető, és ledöntve sík padlót ad - olykor jól jöhet a plusz férőhely.
A csomagtartó is rendben van - gusztusos belső burkolat, szabályos forma, még megfelelő magasságú rakodóperem -, s gyakorlatilag akkora, amekkorát az ember éppen akar. A legkisebb térfogat hét üléssel övvonalig pakolva jelképes 63 liter, ám öt üléssel már majdnem 400, azaz átlagos. Tetőig pakolva már 667 literes, a legnagyobb befogadóképessége pedig több mint másfél köbméter - nem haszonjárműves érték, de Verso riválisai sem jobbak.
Az új Corolla Versóhoz kapható motorok közül a dízel a legjobb. Méghozzá nem is kevéssel. A Toyota kétliteres D-4D-je 116 lóerős lett, nyomatéka egyenletes és nagy, nyugodt, magabiztos teljesítményével sokkal jobban illik a Versóhoz. Az évek során a Toyota-dízel hangja is halkabb, járása finomabb lett, így kellemetlen felhangok nélkül, akár autópályán is tartja a lépést az 1,8-as benzinessel. A végsebessége 180 km/óra, azaz bőven elég, fogyasztása pedig 7-8 liter között alakul, ami a másfél tonnás saját tömeget is tekintetbe véve rendben van. A benzines többet fogyasztott (9,5 litert), valamivel halkabban és vibrációktól mentesen működik, nagyobb a végsebessége, dinamikusabban mozgatja a vele mázsányival könnyebb Versót, azonos felszereltséggel 340 ezerrel kevesebbe kerül. A hozzá rendelhető MMT váltó nem automatikus váltó, hanem robotizált kuplungos szerkezet, ami elektronikus programja révén automata üzemmódban is működik. Ám amikor az ember nem akarja tologatni a váltókart, hanem kényelmesen hátradőlne, a kapcsolások mégis bezavarnak. Már más márkáknál is felfigyeltünk rá - s ezek szerint a Toyota sem kivétel -, hogy ezek a váltók automata üzemmódban ütemtelen bólintással, megtorpanással működnek. Erre ugyan van gyógyír - kézzel kell kapcsolni, és váltáskor egy pillanatra elvenni gázt -, ám ezzel éppen az automata üzem kényelme vész el, hiszen kuplungolni ekkor sem kell, de munka azért csak van vele.
A Sol felszereltségi szint 630 ezerrel drágább a Terránál, s ahhoz képest első ködlámpákat, könnyűfém felniket, bőrhuzatot a kormányra, hátul is villanymotoros ablakokat, kartámaszt elöl, sebességtartó automatikát, esőérzékelős ablaktörlőt, menetstabilizáló elektronikát, vészfékasszisztenst és kipörgésgátlót, illetve a manuális klíma helyett automatikusat tartalmaz. A felár fényében ez gáláns ajánlat, mégis úgy érezzük, hogy választóvíz lehet a vásárlók számára. Az 1,8-as benzines Terra alig van túl a lélektani ötmilliós határon, s csak 145 ezerrel drágább, mint a szintén hétüléses 1,6-os géppel szerelt modell - tehát vonzó ajánlat. Sol-kivitelben ugyanez a modell viszont már majdnem hatmilliót kóstál, úgy véljük, emiatt sokan szavaznak majd a szerényebb kivitelre. A dízel esetében még markánsabbnak látszik a különbség, hiszen a Terra ára 5-össel, a Solé viszont 6-ossal kezdődik. Aki azonban hajlandó áldozni a biztonságra - s egy családi autó vásárlója minden bizonnyal megfontolja ezt a kérdést -, a Sol teljes aktív és passzív védelmi arzenáljával mégis jobban jár a drágább modellel.
Értékelés: Toyota Corolla Verso 1.8 MMT és D-4D
- Motor: a nyomatékosabb dízelmotor jól passzol az amúgy is nyugodt stílusú Corolla Versóhoz. Nem rossz a benzines sem, de a dízel sokkal kevesebbet fogyaszt, s ezt a valamivel lendületesebb benzines nem képes ellensúlyozni. Ne menjünk el szó nélkül az 1,6-os alapmotor mellett sem, hiszen ezzel a géppel szerelve is teljes értékű hétüléses családi autó a Verso: a dinamizmus és a fogyasztás ezzel a motorral közelít a dízel értékeihez, az alapár azonban jóval kedvezőbb.
- Ár/érték arány: a Corolla Verso nem tartozik a legolcsóbb buszlimuzinok közé, igaz, az átlagnál átgondoltabb, tágasabb, jobban fölszerelt és biztonságosabb is. A hétüléses kivitelek leghátsó két ülése olykor jól jöhet, ám ez csak marginális előny. E szempontnál tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a Toyoták értékvesztése általában szerényebb, mint a riválisoké, így a Corolla Verso nem kerül olyan sokba, mint elsőre gondolnánk.
- Használati érték: a Verso legfontosabb erénye a nagy tér és annak könnyű átalakíthatósága. Az ülések kezelése mindhárom üléssorban egyszerű, kiszerelni sosem kell őket, a rakteret nagyon sokféleképpen alakíthatjuk. Az utastérben is van bőven rakodóhely. Az autó igazi családi mindenes: még az 1,6-os alapmotorral is nyugodtan vállalkozhatunk hosszú útra, mert sem a zaj, sem a fogyasztás nem nő irreális mértékben. Ugyanakkor a Verso nem annyira terebélyes, hogy városban gondot okozna a terelgetése.
- Biztonság: az Euro-NCAP törésteszt alapján a Verso saját kategóriájának legbiztonságosabb autója. Biztonsági felszereltsége teljes, aktív biztonsága kifogástalan
2004 augusztus 3
|