Emelt szintű marketing-továbbképzések tananyagába kívánkozik a Peugeot CC elképzelése. Vagyon- és időjárás-védelmi szempontból kompromisszumoktól mentes kabriójukkal racionális érveket sorakoztattak fel egy alapvetően érzelmi alapokon nyugvó döntés mögé, aminek meg is lett az eredménye: a 206 fémkupakkal nyíló változatát vastapssal fogadta az európai közönség. Nem csoda, hogy viszonylag rövid időn belül egy számmal nagyobb méretben is megvalósították a koncepciót, és a 307 CC nem is okozott csalódást.

Optikailag a 307 is ugyanazon a körpályán halad, mint márkatársa. Orra és fara tökéletes hűséggel adja vissza a maga kategóriájában rendkívül sikeres alapmodell megjelenését, eltérést egyedül a hámozásra váró metálhéj íve, illetve az annak tárolásához szükséges hátsó toldások jelentenek. Az utóbbi bő fél arasszal növelte meg a túlnyúlást, ami a kvázi lépcsős háttal együtt erősen korlátozott hátsó beláthatóságot eredményez: tolatáskor a megszokás időszakában jó szolgálatot tesz az opciós parkolóradar, vagy annak hiányában egy integető utastárs.

Mondani sem kell, hogy a biológiai távolságmérő szerepére azonnal találunk jelentkezőt, ráadásul munkára fogott társunk rendszeres utazások után sem fog fellázadni, hiszen felhúzott oldalablakokkal szélcsend uralkodik a megdöntött szélvédő mögött, és bár csukott tetővel jóval kisebb a fejtér a hagyományos 307-esben megtapasztaltnál, a mélyebben beépített ülések a sportosság érzésén túl a kielégítő helykínálatról is gondoskodnak. Az automatikusan reteszelődő, húsz másodperc alatt helyére forgó fémtető szigetelése magától értetődő módon hibátlan, zárt fedéllel mégis megnő a CC zajszintje, legalábbis ha kettőnél többen autózunk: kabrióként csak lábuknak nem találnak helyet a hátsó utasok, kupé üzemmódban már kobakjuk sem fér el, így hamar állandósul a méltatlankodó morgolódás.

Zendülésre csak azért nem kerül sor, mert a 307-es komfortos felfüggesztése nem csapkodja őket unos-untalan a tetőkárpithoz. Az egyébként az új gyári rali-versenyautó alapját is képező CC mindemellett sportos tempóban sem jön zavarba, a karosszéria meglepően merev, a futómű ugyanúgy megbízhatóan tartja az aszfalton az autót, mint azt a ferdehátú alapnál megismertük. És ha már a párhuzamokról szóltunk: változatlanul tetszett a sallangmentes műszerfal ergonómiája és hosszú távon is barátságos esztétikuma, a rekeszek száma és mérete még mindig nem elégíti ki a sok pakolóhelyet igénylő drive-in nemzedék igényeit, és továbbra sem tudtunk megbarátkozni a dupla ablakszárnyként mozgó ablaktörlők mérsékelt hatékonyságával. De ez legyen a legnagyobb probléma, mert a 307 CC használat közben is képes újra meg újra elhitetni tulajdonosával, hogy ésszerű döntést hozott, amikor szívére hallgatva megrendelte az autót.

Peugeot 307 CC 2.0 16V - Értékelés

Motor - ami a 206 CC-ben a csúcs volt, az itt az alap: a 180 lóerős tuningmotorral is választható 307 kupé-kabrió a kétliteres, 138 lovas benzines erőforrással is megfelelő dinamizmust nyújt. Nyomatékgörbéje a nyugodt örömautózást is támogatja, de ha szükséges, magasra pörögve, ékesen dalolva repíti a szükséges merevítések miatt kissé elnehezült autót. Átlagos fogyasztása 8,2 liter száz kilométeren, a teszt során mért enyhe többlet a vezetési stílus számlájára írható.

Komfort - ha 2+2 ülésesnek tekintjük a fémtetős kabriót, maximálisan elégedettek lehetünk helykínálatával, a szép rajzú műszerfal és az igényes kárpitozás pedig a térérzetet növeli. A futómű hangolása barátságos, az általános komfortérzetet az alapáron kínált automatikus klímaberendezés mellett tempomat, automatikus fényszóró- és ablaktörlő-vezérlés, bőrkárpit vagy tolatóradar növelheti - utóbbi különösen ajánlott.

Ár-érték arány - a 307 CC-nek csupán egy közvetlen ellenféllel: a Renault Mégane kupé-kabrióval szemben kell bizonyítania. Utóbbi elsődleges előnye, hogy kisebb motorral és szerényebb felszereltséggel is rendelhető, így a merev héjú kabriózást már 5,19 millió forintért kínálja a Peugeot konkurense. A Peugeot-val összevethető menetteljesítményekért és komfortért hatmillió-ötezer forintot kér a Renault, a 307-es ennél pontosan 15 ezerrel olcsóbb, így gyakorlatilag csak szimpátia kérdése, hogy melyik modellt választjuk.
A szekvenciális váltó felára 350 ezer forint, az erősebb sportváltozaté ugyanakkor csak egymillió, ami a plusz 42 lóerő mellett fényszóró- és törlőautomatikát, részleges bőrkárpitot, 17 collos felniket, valamint CD-tárat is tartalmaz.

Használati érték - tökéletes szigetelésű, a karosszéria merevségét csak enyhén csorbító fémtető, alaphelyzetben 350 literes, jól kihasználható csomagtér, ami nyitott tetővel kissé körülményesen hozzáférhető, de még mindig 200 liternyi üreget biztosít, csak tágas parkolóhelyen kinyitható, de legalább zárt tetővel is elfogadható ki- és beszállási kényelmet nyújtó ajtók - a Peugeot 307 mind a kupé, mind a kabrió műfajban jól teljesít, korlátozott lehetőségeit maximálisan kihasználja.

Biztonság - figyelembe véve, hogy a kabriók esetében valamivel lejjebb kell szállítani a mércét, a 307 kellően felkészült a veszélyek elhárítására. Az aktív oldalon kellően merev karosszéria, stabil futómű, illetve menetstabilizáló elektronikában kulmináló szoftver-arzenál védi a 307 utasait. A mozgatható tetőkeret miatt le kell mondanunk a fejet védő légzsákokról, de még mindig marad belőlük négy. A szélvédőkeretet masszív acélbetét erősíti, borulás esetén bukókeretek bújnak elő a hátsó ülések mögül. Mindez négy csillagot ért az EuroNCAP tavalyi bevizsgálásán, aminél eddig csak a Mégane CC tudott jobbat nyújtani.

2004 július 1