A zoológiai családfán hozzánk legközelebb álló lények azonban igen nagy eltérést mutatnak hozzánk képest. Még a hozzánk legközelebb álló - s emiatt legintenzívebben kutatott - fajták is, mint a csimpánz, gorilla, orangután. A '60-as években egy nagy kutatócsoport közel 100 fajta kommunikációs készletét lajstromozta.
Laikusok számára meglepő megállapításuk szerint a majmok alig használják hangjukat kommunikációs céllal. Ez nem is csoda, hiszen szájüregük felépítése igen nehézzé teszi számukra az artikulációt. Ennek ellenére társadalmi rendjük meglehetősen fejlett kommunikáción alapul, ennek azonban alapvető eszköztára a mimika.
Fejlett arcizomzatuk ebben lényeges segítséget nyújt rokonainknak. A szegényes hangkészlet, ami kiegészíti a mimika adta lehetőségeket, többnyire "a pont az i-n", azaz a testbeszéd hangsúlyosabbá tételét szolgálja. Néhány hívóhang, üvöltés és morgás, több már nem fér a majmok szegényes hangképzési képességei közé.
Kommunikációjuk persze nem választható el életmódjuktól, szociális szokásaiktól. Lássuk tehát - dióhéjban - ezeket. A tanulmányozott fajták nyílt terepen élnek 10-100 tagú szervezett csoportokban, melyek felségterületükként kezelik lakhelyüket s annak 50-300 hektárnyi szomszédságát.
A betolakodókat nem fogadják tárt karokkal. A csoporton belül igen hangsúlyos hierarchikus rend tapasztalható. Rangsor létezik férfiak illetve nők körében is, de a társadalmi ranglétrán a férfiak kapaszkodtak magasabbra. (Amennyiben sikerül majd velük megfelelően kommunikálni, majd eltanulhatják tőlünk asszonyaik az emancipáció fogalmát:)
A csoport teljhatalmú ura, a Vezér, minden esetben férfi. Fajtánként változnak azonban ennek a státusnak a kivívásához szükséges kritériumok. Általában nem a legöregebb vagy a legintelligensebb állatnak jut ez a megtiszteltetés, hanem a legerősebb, legbrutálisabb izompacsirtának.
A gorillák azonban jobban tisztelik a bölcsességet, ugyanis vezetőjük a rangidős kan. Ezt őszülő szőrzete is kifejezi. Az ő jogkörébe tartozik a civakodók rendreutasítása, a parancsok osztogatása, mire az alattvalók feltétlen engedelmességgel reagálnak.
Igen hatékonyan kifejezésre juttatják érzelmeiket, óhajukat. Alapvető jelkészletük egy része a hierarchián belüli viszonyok kifejezését szolgálja, a fennmaradó jelek pedig a békés közeledést illetve a nemtetszést adják tudtára az idegennek.
Alapvető jelkészletük egy része a hierarchián belüli viszonyok kifejezését szolgálja, a fennmaradó jelek pedig a békés közeledést illetve a nemtetszést adják tudtára az idegennek.
Az első csoporton belüli érdekes jel a tisztelet, hódolat megnyilvánulására végzett néhány guggoló mozgás, dünnyögő hang kíséretében - a páviánok családjába tartozó majmoknál figyelték meg.
Barátságukat, békés szándékukat a csimpánzok öleléssel adják egymás tudtára, mely kísértetiesen hasonlít az emberi gesztusra. Az ellenséges szándékkal való közeledés előjele csimpánznál és orangutánnál hasonló. A betolakodóval szembe állva foguk vicsorításával és talpuk földhöz verésével adják annak tudtára, hogy türelmük fogytán.
Ennél is félelmetesebb a gorilla figyelmeztetése. Két öklével gyors tempóban dobol a mellkasán, melynek eredménye puskaropogást és dobverést egyaránt meghazudtoló hangáradat. Mindez iszonyatos üvöltéssel fűszerezve. Gondolom, harcra csak ritkán kerül sor, az ellenség gyakran megfutamodik.
A "másként gondolkodásnak" további jeleként a jóindulat jele is különbözik a gorilláknál. Ők ezt fejük ingatásával és az ellenfél pillantásának kerülésével közlik. Ez tulajdonképpen az alárendelt béke-kérése.
Talán e ceremónia ismeretének köszönheti Schaller (amerikai kutató) az életét. A jel hosszas, szinte 10 percig tartó ismétlése után az eleinte igen agresszív gorilla kan jó modorral viseltetett iránta.
A kutatások legnagyobb csődjét az a kísérlet hozta, melynek során az emberi beszédre próbálták tanítani a majmokat. A rekordot Viki tartja, a négy elsajátított szóval, s valószínűleg ezt nem is dönti meg a jövőben egyetlen társa sem, ugyanis az eredménytelenség miatt a kísérletet lefújták.
Sikeresebben tanulják azonban a majmok a süketnémák jelbeszédét. Persze, ennek a jelentősége sem túl nagy, mivel az elsajátított jelekkel csupán a tanított állat képes kommunikálni. Azoknak ismeretét sem genetikai, sem "pedagógiai" úton nem továbbítja társai felé.